Laura:Igen,tudom. Nem vagyok egy szépség. De hát Laura Creps sem lehet tökéletes. Viszont meg kell ismerned. Úgyhogy elkalauzollak a múltamba.
Laura:Ez én vagyok,kb. 2 évesen. Az igazság az,hogy csonka családban nőttem fel. Eléggé csonkában. Apámra nem emlékszem. Anya egyik őszinte pillanatában azt mondta,hogy elhagyott minket,amikor 2 voltam. Mert nem szeretett minket.
Laura: Ő az anyám,Lynda. Sajnos 12 év alatt nem találtam benne túl sok jó tulajdonságot. Szóval semmit. Nagyon hirtelen haragú,és agresszív. 5 éves korom óta nem kaptam tőle dicséretet. Komolyan!
Laura: Anyám „természetes lelőhelyén”,vagyis a bárpultunkhoz közel,piával a kezében. A nap 24 órájából legalább 22ben részeg. És még jóindulatú voltam. Ebből is látszik,mennyire szeretem őt. De,valahol a szívem mélyén kicsit szeretem. Asszem.
Nos,ebből a leírásból most azt gondolhatjátok,milyen pocsék gyermekkorom volt. De ez nem teljesen igaz.Egyrészt:még gyerek vagyok. Másrész volt valaki,aki 4 gyönyörű évet hozott nekem.
Laura: Ő pedig nem más,mint Julia néni,Anyu távoli rokona. Ő nevelt normálissá.
Egy rész életemből:
Ekkor olyan 10-11 voltam.
Julia néni:Ez a haj sokkal jobban áll neked Laura.
Laura:Nekem is tetszik!
Julia néni:Jön Anyád. Menj játszani.
Lynda: Maga meg mit csinált a lányomból?!
Julia néni:Összefogtam normálisan a haját. Nem hiszem,hogy probléma lenne.
Lynda:Nem probléma?? De az! Olyan,mint egy miniribanc!
Julia néni: Ezt te mondod! Aki az is csak nem miniben!
Lynda:Pofátlan banya! Hogy dobná fel a talpát!
Julia néni:Higgye el fel fogom! De csak akkor,ha tudom,hogy Laura biztonságban lesz!
Laura: Nem lesz semmi baj…hüp-hüp..
Pár nap múlva épp jöttem haza a suliból,és megláttam..
..a kaszást. Nem tudom,hogy lehetett ez. Aztám megláttam a sírt és tudtam hogy Julia néni elment.Örökre.
Laura:Ne..ne..
|